Annak idején, amikor megtudtam, hogy a balassagyarmati önkormányzat anyagi támogatását is felhasználva Matúz Gábor újságíró kollégám filmet készít Civitas Fortissima dicső napjáról, roppant kíváncsi lettem. Elsősorban arra, menyire lesz hiteles és közérthető a mű, mennyire fog a meglévő hivatalos dokumentumokra építkezni, s milyen mértékben támaszkodik esetleg az ilyenkor szinte megkerülhetetlen alkotói fantáziára. Másodsorban amiatt, mert a rendszerváltás óta, amikor néhai Kamarás Józsi bácsi és néhány elkötelezett társa megalkotta a Civitas Fortissima Kört – emlékszem, e filmben most megszólaló Tyekvicska Árpád levéltáros, és a jelenlegi alpolgármester, Csach Gábor anno, 1990 őszén milyen keményen ostorozta ezt a kört, hogy döntse el, akar-e indulni az önkormányzati választásokon, kíván-e politikai pályára lépni a szervezet –, figyelemmel követtem, hogyan alakul 1919. január 29-e sorsa Balassagyarmat életében. És rendkívül büszke voltam, amikor a 2002-es ünnepségen immár hivatalosan is megkapta a város a Civitas Fortissima címet.
Aztán a Gyarmati Televízióban, egy „privát vetítésen” magam is megnézhettem a filmet. Az utolsó képsorokat követően bizony erősen csóváltam a fejem, mert nem erre számítottam. Jó-jó, ha kizárólag szakmai, azaz filmes értékében tekintjük az alkotást, meg kell hagyni, rendkívül precíz, jól felépített munka. Ezzel nincs is gond. A mondanivalójával, a tartalmával annál inkább. A megszólalók – talán az egy szem Gere József kivételével - valamennyien szinte zsigerből ítélik el a cseheket, Masaryk és Benes 1918-19-es szerepvállalásában pedig erős csúsztatásokat mond ki a narrátor, pusztán a nacionalista magyar szemléletből megközelítve e két szláv államférfi szerepét. Ebben a szemléletben minden bizonnyal közrejátszik a második világháborút követő kilakoltatások, lakosságcserék, illetve a Benes-dekrétum „tudata”, ami viszont óriási hiba, mert bizony az 1919-es eseményeket ott és akkor kell vizsgálni, akkor adhatunk mindenről hű és tárgyilagos képet, ha nem keverjük össze e tetteket harminc évvel későbbi, valóban elítélendő és gonosznak is minősíthető cselekedetekkel.
Összegzésként annyit állapítottam meg végül – tegnap, Trianon napján újra belenéztem a filmbe, s ebbéli véleményemben csak megerősítéseket kaptam -, hogy Matúz Gábor Civitas Fortissima című filmje erősen soviniszta alkotás, amely a magyar lélek érzelmeire biztosan tevékenyen hat és a magyar emberben, ha megnézi, buzog majd hevesen a honfiúi vér, de az Isten mentse a balassagyarmatiakat attól, hogy külföldön is bőszen vetítsék. Mert a Legbátrabb Városnak elnevezett település jó hírét ez nem növeli, sőt inkább rontja.
Tehát azt ajánlom, ezt a filmet lehetőleg ne nevezzék a Cannes-i Filmfesztiválra.
Hegedűs Henrik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése