Gondolom, nem csak én hallottam arról, hogy a Balassagyarmati VSE NB III-as csapata nem utazott el a bajnokság 28. fordulójára kiírt, Tiszaújváros elleni idegenbeli mérkőzésére. A hivatalos indoklás szerint - amit megerősített a megyei rádió sportműsorában Mohácsi László vezetőedző is – lerobbant a csapatot szállító autóbusz, ezért kellett visszafordulniuk.
Csakhogy, néhány nappal az ominózus esetet követően a Sport Plusz című országos hetilap – csak most került az újságcikk a kezembe -, „NB III-as morzsák” nevet viselő rovatában „Széthullik a Balassagyarmat?” címmel nyúlfarknyi írást közöl e témában. Meg nem említett forrásokra hivatkozva közli a szerző, hogy a BSE „már hónapok óta súlyos anyagi gondokkal küzd. A jajkiáltásokat senki sem akarta meghallani a városban, ez vezetett odáig, hogy az elmúlt fordulóban már el sem tudott utazni Tiszaújvárosba a Balassagyarmat.”
Az olvasó erre felettébb felkapja a fejét. Akkor szó sem volt itt a busz lerobbanásáról? Hanem ennyire elfogyott a pénz, és arra sem jutottak forintok, hogy megfelelő szállítójárművet találjanak? A „jajkiáltásos” kitétel pedig egyértelműen arra mutat – ismerve a helyi viszonyokat -, mintha az önkormányzat nem utalta volna át a felnőtt focistáknak járó több, mint ötmilliós támogatás esedékes részét, s ez okozott ugye komoly galibát a BSE háza táján.
Nosza rajta, utána kell nézni a konkrétumoknak. Hívom is Gaál Dénest a gyarmati labdarúgók „főnökét”, aki meghökkenve hall arról, hogy egyáltalán a Sport Plusz foglalkozik velük, ráadásul egyből felel, nem tőle származik az információ és fogalma sincs, ki adhatta le ilyen formában. Aztán elmesélni a buszos sztorit. Valóban lerobbant a jármű, és sajnos nem volt annyi pénzük, hogy sebtében másik buszt szerezzenek, amivel elmehet a tizenvalahány játékos a Tisza-partjára. Az önkormányzati támogatásról meg annyit mond, eddig rendben megkaptak minden jusst, igaz, a legutóbbit késve, és szerencsétlen módon ez épp a tiszaújvárosi meccs hét végéjére esett, ám a város azóta már gyorsan rendezte az adósságát.
Tehát, ha nem is tökéletesen úgy, ahogy a szerző írta, de van valóságalapja a történetnek.
Én azonban tovább fonom a fonalat. Tavaly is rendben volt minden – legalábbis a legnagyobb klubok esetében – májusig, azaz az önkormányzat szavát nem másítva, szorgosan utalt, de a nyár meghozta a sokkot, elfagyasztotta a számlákat, több pénz még akadozva sem érkezett meg a végállomásra. Ismerve a polgármesteri hivatalban működő „malom” tevékenységét, az „őrlés” úgy zajlik ott benn, ahogy Ági néni, azaz Juhászné Gajzinger Ágnes, a sporthoz mit sem konyító, de a fogához a garast annál is inkább verő, keménykezű és olykor a pazarlás jeleit észlelve szentségesen felháborodó, majd keresetlen szavakkal káromkodó pénzügyi osztályvezetője akarja. Mert ugye ő a „gyakorlati polgármester” nélküle nem születik már érdemi döntést, és ha úgy határoz, kegyetlenül elzárja a „sportcsapokat” is, mert nem érdekli őt, ha egy egyesület tönkremegy, ha közben a város kasszájából egyetlen forint se csordogál kifelé.
Ebben a tekintetben pedig valamennyi sportklub számára sanyarú jövőt jósolok. Amíg „Ági van”, addig Damoklész kardja is rendesen ott libeg a sportolók feje fölött, és bármikor lesújthat, eltörölve minden szépreményű tervet és acélos célokat.
A BSE viszont – akár a megyei osztályba csúszik le, akár maradhat az NB III-ban – szeptemberben megint nehéz napok elé nézhet, mert a pénz ott is kell, sajnos a labdarúgás országos nagyurai csak a zsebüket tömik, a példa meg lefelé igencsak ragadós. Így azért lesznek irreális juttatások egyes labdarúgóknak még az NB III-ban is, mert ha nem alkalmazkodsz ahhoz a példához, amit Csányi Sándor, Mezey György, Csiki Károly - meg sorolhatnám még a „mágusokat” kifundáltak – akkor bizony menthetetlenül tönkremész. Ezért tart ott a magyar foci, ahol poroszkál, mert bizony a fejétől nagyon bűzlik az a bizonyos hal.
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése