2011. május 25., szerda

Mit árthat Izraelnek egy aggastyán?


Megmondom őszintén, kicsit sok már nekem az, amit a zsidó számonkérők mostanában tesznek. Vajon örökké tart a kiengesztelhetetlenség? Vajon meddig fogják még a háborús bűnökkel vádolt embereket bíróság elé citálni?
Addig oké a történet, hogy ugye amit nácizmus művelt velük a második világháború alatt, az megbocsáthatatlan. Az, hogy annak idején rögvest megvolt a Nürnbergi Per, és ott igazán markáns ítéletek születtek, nem csupán történelmi tény, hanem jogos igazságszolgáltatás. Az, hogy a bujdosó, majd megtalált Eichmann ellen 1961-ben lefolytatták a bűnvádi eljárást, belefér ebbe a számonkérésbe. Az, hogy Simon Wiesenthal és utódai kőkemény harcot folytattak évtizedeken keresztül a bujkáló nácik ellen, teljesen természetes és elfogadható. De valahol ennek a történetnek véget kellene már érnie.
Mert itt van ez a Képíró Sándor. Meglehet, hogy fiatal fejjel, különféle uszító eszmék, vagy éppen teljesen személyes meggyőződés hatására – mert anno, a harmincas évek végén, ha megkérdezték volna a magyar közvéleményt, biztos, hogy elég nagy arány jött volna ki Hitler és Mussolini szimpatizánsai mellett – követett el bűncselekményeket. Amiért elvileg bűnhődnie kellene. De kérem szépen, egy 97 éves aggastyán ugyan már, mit árthat Izraelnek? Mert ha ezt a szentenciát vesszük, akkor a már járni sem tudó öregember a zsidók között teljesen egykaptafa Oszama Bin Ladennal meg Jasszer Arafattal? Ezt komolyan tetszenek venni!
Nem, ők büntetni akarnak. Ők újra és újra jól felheccelik a közvéleményt, újra meg újra felhívják magukra a figyelmet, a Dávid csillagos zászló ott leng a tárgyalóteremben, még azt is megteszik, hogy hetven év távolából szemtanút kaparnak elő, hogy még inkább bizonyítsák egy csaknem százéves apóka egykori bűnét, tömegesen ülnek a tárgyaláson, tetszést nyilvánítva, és még sorolhatnám.
Nem lenne jobb már békében hagyni ezeket az embereket? Akik már régen megbánták ezeket a tetteiket, vagy már mit sem tudnak a világról, mert a különböző betegségek már annyira szenilissé tették őket. Nem ez lenne a helyesebb megoldás?
Vagy az lesz, hogy az egykori bűnösök tisztességes életet élő unokái, dédunokái sem nyugodhatnak? Mert őket is elő fogja venni a cionista ítélőszék! Egyszer, valamikor, netán évek múlva, amikor az első generációs hitlerjugendesek, meg csendőrök, meg a többiek mennyei magaslatokba – avagy a pokol bugyraiba – távoznak, következnek a hozzátartozók, akik meg sem születtek ’45-ig, az se tudják, mi az a háború…
Azt mondom, Izrael befejezheti már bőven ezt a magamutogatást. Annak idején, 1947-48-ban szépen belemerültek az arab hangyabolyba, és ez a mazochizmus ma is tart. De csak mazochizmus maradjon, a szadizmusnak szakadjon már vége!
H.H.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése