Kiesés – reménykedés – és ami mögötte van…

Múlt hét elején, amikor néhány ismerőssel a Kábel SE bennmaradási és kiesési lehetőségeit boncolgattuk, jómagam arra a megállapításra jutottam, hogy mintegy tíz százalék szól csak az NB I/B-től való búcsúzás mellett. Elsősorban azért tettem oly alacsonyra az „oddszot”, mert ugye legalább három tényező együttes közrejátszása kellett ahhoz, hogy a balassagyarmati férfi kézilabdázók felett húzzák meg a képzeletbeli bennmaradási vonalat. Merészen gondoltam, hogy a Dabas bebizonyítja Debrecenben, nem véletlenül másodikak a bajnokságban, s lesz annyi gerinc bennük, hogy nem „fekszenek” le a cívisvárosi alakulatnak. Azt ugyan eleve feltételeztem, hogy esetleg a sors, meg a jószomszédság különös törvényei alapján a testvértelepülések hajdúsági összecsapásán nyer a Böszörmény, hiszen a Balmazújvárosnak eleve nincs „méretes” sportcsarnoka, így kénytelen székhelyét épp Böszörménybe áttenni, s eme nemes gesztust, mármint hogy befogadják őket, illik valamiképpen viszonozni. A harmadik tényezőt is figyelembe vettem ugye, a Nyíregyháza – Törökszentmiklós találkozót, de bíztam abban, mivel ezt a meccset vasárnap rendezik, addigra úgyis eldől minden, így már tét nélkül játszanak a csapatok.

Erre péntek este beütött az első krach: Bíró Imre tanítványai roppant lelkesen küzdve – ugye tetszik érezni szavaimból a maró gúnyt – hatgólos hátrányt szempillantás alatt ledolgozva, egyetlen találattal, minő érdekesség, felülmúlták a Dabast. Az eredmény hallatán tetszettek volna látni szegény gyarmati kézilabdázók arcát, akik aztán ilyen, csalódott és szomorú hangulatban keltek útra, másnap Gyöngyösre.

A tíz százalék ezzel rögvest legalább hatvanra duzzadt, ráadásul a mátraaljai kiadós vereséget követően Kedves mester letargikusan közölte, nyert – már mé’ ne nyert volna – a Hajdúböszörmény is, azaz immár csak a Nyíregyháza másnapi pontvesztésében maradt a Kábel SE egyetlen bizodalma.

Vasárnap háromnegyed hét tájban aztán jött a telefon, a Nyíregyháza 35-33-ra verte a Szentmiklóst, így oda a még megmaradt – most már csak – tíz százalék esély is.

Mindezen körülmények számbavétele után, én, mint független újságíró, akiben ugyan buzog patrióta vér, azaz erősen szimpatizálok a Balassagyarmat kézilabda csapatával, ám az ő teljesítményüket is mindig kritikusan tekintettem, és akadtak idők, mikor igencsak pattanásig feszült volt a helyzet közöttünk, kijelentem és nagybetűvel kiírom: SZEMÉRMETLEN CSALÁSOK SOROZATÁNAK KÖSZÖNHETI A BALASSAGYARMATI KÁBEL SE, HOGY MATEMATIKAILAG KIESETT A KÉZILABDA NB I/B KELETI CSOPORTJÁBÓL. Ezekben a fejleményekben pedig – lehet, hogy aktív, lehet, hogy passzív közreműködőként – szerepet vállalt a Magyar Kézilabda Szövetség is. Minimum úgy, hogy hagyta érvényesülni az észak-alföldi lobbyt, hagyta, hogy a Bíró Imre neve által fémjelzett brigád megtehesse azt, amit megtett, a korábban általam „mitológiai csodának” tekintett feltámadást, de azért mégsem hiszem, hogy Zeusz-szintű kaliber lenne az egykori kiváló válogatott kapus, sem bármelyik kollégája. És az észak-alföldi lobby kiterjesztette érdekérvényesítő hatalmát a játékvezetői testület némely tagjaira is, hogy miként, arra persze nincs bizonyíték, csak erős sejtés. Mert ha ezeket az eredményeket, mondjuk a Debrecen őszi és tavaszi teljesítményét időrendbe illesztve bármelyik sporthoz értő jogász asztalára tennénk, ő is biztos, hogy valami simlisséget agyalna a háttérben – hát még a bochumi ügyészség! Mindenesetre remélem, az MKSZ dr. Kersch Ferenc vezette fegyelmi bizottsága, vagy éppen „mittudomén” milyen felelős testület hivatalból vizsgálatot indít majd e témában, különösképpen a Debrecen ellen, és keményen az asztalra csapva, körültekintő szemrevételezés és jegyzőkönyv-átvizsgálás – tanúkihallgatás, miegymás után – érdemi döntést hoz, azaz kizárja a Debrecen csapatát.

Na, de ennyi a gyomorforgató körülmények ecseteléséről. A végén inkább beszéljünk a Kábel lehetőségeiről. Például arról, hogy könnyen előfordulhat egy, a tavalyihoz hasonlító „szitu”, azaz papíron búcsúzik a Gyarmat, de mégis maradhat a másodosztályban. Mert ugye a PLER-Fradi egybeolvadással egy „összbudapesti” csapat alakul, így viszont az NB I-ből csak egy kieső lesz – és két feljutó. Továbbhaladva: a hírek szerint újfent több NB II-es bajnok nem vállalja a magasabb osztályban való indulást – ami önmagában eleve elítélhető, hiszen akkor mi a fenének nyerte meg a bajnokságát -, ami szintén a magasabb osztály kiesői előtt nyit utat.

Tehát, megvan a lehetőség még, hogy a következő szezonban is NB I/B-ben szerepeljen a Kábel SE, és ha jövőre összekerül a Debrecennel, vagy a Hajdúböszörménnyel, esetleg a Nyíregyházával, alaposan revánsot vesz a mostani, májusi sérelmekért…

H.H.