Cseréljünk nyugdíjast!

Azt mondja derék kormányunk, hogy vissza a korkedvezményes nyugdíjasokat a munkába, menjenek újra dolgozni a már nyugállományba vonult katonák, rendőrök, tűzoltók, börtönőrök. Azt mondja derék kormányunk, hogy felülvisgálja a rokkantnyugdíjasokat, ki a tényleg rászoruló és kiket lehet még visszaterelni íróasztalok és eszközök mögé.

Én inkább egy cserét ajánlanék Orbán Viktornak és társainak! Valamit valamiért, szemet szemért elv alapján. Magyarul hozzák vissza dolgozni a 62 év alatti embereket, de azonnal búcsúzzanak el a 65 éven felüli férfi, és 60 év feletti női politikusoktól. Mondjuk már június 30-i hatállyal. Azaz minden egyes vonalon küldjék el az öregeket, és töltsék fel a széksorokat fiatalokkal. Mert mit keres a miniszteri bársonyszékben a 72 esztendős Réthelyi Miklós, minek ül be és szólal fel a 89 éves ős-kisgazda Horváth János, minek osztja az észt az 1944-es születésű Rubovszky György, de ugyanúgy beszélhetnék a másik oldal hatodik ikszen túli személyiségeiről, Kovács Lászlóról, vagy Lendvai Ildikóról is. De ilyen alapon majd 2013 májusában le kellene mondania Tarlós Istvánnak, Budapest főpolgármesterének, és rövid idő múlva elbúcsúzhatna parlamenti székétől Salamon László, Mikola István és Harrach Péter is.

Ha pedig az effajta kor alapján történő „tisztogatás” megindulna, akkor érjen el ez alacsonyabb szintekig is, például Balassagyarmat Város Önkormányzatáig. Ahol már most végre lehetne hajtani az adott „cserét” Pulay Lászlón, Siket Bélán, dr. Csekey Lászlón és Reznicsek Ferencnén, jövő év végén pedig Lombos Istvánon. De Medvácz Lajos sem indulhatna újra a polgármester-jelöltségért 2014-ben.

Attól tartok azonban, ezt derék kormányunk nem fogja felvállalni. Mert az effajta „leépítés és újjászervezés” bizony nagy kalamajkát okozna, legfőképpen új választások kiírását eredményezné. A nagyobb baj viszont az, hogy a FIDESZ és az MSZP már nem találna elegendő helyettest e „rutinos” állmférfiak és államhölgyek helyére, mert a fiatalok már rendre elfordulnak a politikától, vagy csak fél füllel hallgatják a fejleményeket, vagy oda se sandítanak a történetekre.

Egy biztos, a korkedvezményes nyugdíj jár a fentebb felsorolt munkát végző embereknek, kérdés persze, hogy milyen „mélységben”. De az is biztos, hogy nincs szükség a hetvenhez közeledő, vagy azon túllépő, a szavakat már nehezen formáló, de a pozíciójukhoz görcsösen ragaszkodó öregedő politikusokra sem…

H.H.