Ki keveri a női kézis balhé lapjait?

Azt mondja Mocsai Lajos mester, hogy még Pálinger Kati két csodaszép szeme kedvéért sem hajlandó kiadni az informátorok nevét. Kijelentette, nem tárja ország-világ elé azoknak a személyét, akik meg akarták fúrni Mátéfi Eszter szövetségi kapitányt. Hogy ez jó húzás-e a szakma e kiválósága részéről, döntse el mindenki magának, én csupán a saját „különbejáratú” észrevételeimet szeretném lekörmölni, megosztani az érdeklődőkkel.

Az első nagy kérdés az, miért most tárta fel a titkot Mocsai? Ha már december végén megérkezett hozzá a felkérés, hogy vegye át ő a csajok irányítását, miért nem fordult akkor a médiához, miért nem hívott már akkor össze egy sajtótájékoztatót? Ahol kerek-perec közölte volna a nyilvánossággal: kérem szépen, engem ez és ez az ember megkeresett, ezt és ezt ajánlotta, de én már a bajtársiasság okán is visszautasítottam, én nem pályázom Mátéfi babérjaira, távol áll tőlem mindenfajta álláshalmozás és semmiféle „szurkapiszka” hadműveletben nem veszek részt.

Nem, ő várt tavaszig. Nem szereti ő a telet, jobban kedveli a kikeletet, a virágok illatát? Ezért most fedte fel a kártyákat? Vagy esetleg valami másfajta mozgolódások alakulnak a háttérben? Netán egy összeesküvés láncolata kezd mind inkább összefonódni az olimpiai bronzérmes egykori kézilabdázó körül? És csak arra kellett várni, hogy bekövetkezzék az első olyan kudarc, a brazilok elleni csúf zakó, amin már nem csupán a puszta szakma kapja fel a fejét, hanem mindenki, aki szereti a kézilabdát, erről beszél Csengertől Csurgóig?

Valami van a levegőben, szentigaz. Pálinger levelet fogalmaz, Mocsai makacskodik, miközben Mátéfi a fejét vakarja, hogy mit tegyen. Elvégre ő felesküdött egy feladatra, nyakán a németeken elleni világbajnoki selejtező, csak púp a hátán ez az egész balhé, a hamu meg csak izzik a parázs alatt. Vajon meddig bírja ő, a pályán egykor kőkemény harcosként mutatkozó, a szövetség bizalmát állítólag (!) teljes vállszélességgel bíró edző, vajon fontolgatja-e lemondását, vajon gondolkodik-e azon, hogy most felálljon a kispadról, és átadja a marsallbotot annak, akit a „plebs” akar?

Megannyi kérdés, de egy biztos: a magyar női kézilabdának momentán ez semmiféleképpen nem tesz jót. Ha nem verjük meg a németeket, ha egy effajta piszkos botrány miatt nem tud úgy teljesíteni a csapat, akkor úgyis távozik Mátéfi, de akkor oda az olimpia is, 1992 után húsz esztendővel esik meg a sportágon az a csúfság, hogy nem jut ki ötkarikás világeseményre. Akkor majd kinek a fejét fogja követelni a cirkusz közönsége?

Arra meg gondolni sem merek, hogy bizonyos körök aktívan azon dolgoznak, hogy Londonban semmiképpen ne legyen ott a pályán egyetlen magyar kézilabdázó sem…

H.H.