Huszonegyedik századi NB I/B-s története legjobb „félidényét” teljesítette ősszel a Balassagyarmati Kábel SE férfi kézilabda csapata. A bajnokság közben ugyan akadtak hullámvölgyek, adódtak nem várt nehézségek, a végére azonban egyre egységesebbé vált a társaság és már komolyabb bravúrt is elértek. A szezon tanulságairól Kedves László vezetőedzővel beszélgettünk.
- Elégedett az eredménnyel?
- Ha a megszerzett 17 pontot, és a jelenlegi hatodik helyet veszem figyelembe, nem lehet okunk a panaszra, hiszen az elmúlt idényben a teljes bajnokságot zártunk ennél gyengébb mutatókkal. A csapat játékában azért akadtak hullámvölgyek.
- A szezon kiváltképp szépen indult.
- Való igaz, hogy az elején négyből négyet nyertünk. Az Ózdon aratott, egygólos, és rendkívül izzadtságosan kiharcolt diadal lökést adott, ezzel a lendülettel győztük le itthon a nagyon jó erőkből álló Balmazújvárost, majd idegenben a Hajdúnánást, és hazai környezetben az Egert.
- A sikerekben komoly szerepet vállalt az új szerzemény, José Savón.
- Savón hiába negyvenkét éves már, NB I/B-s szinten klasszis játékosnak számít. Sok ellenfél kereste rajta azokat a pontokat, ahol megfoghatják, többféle védekezési taktikát alkalmaztak vele szemben, de annyira kiismerhetetlenül, sokszor a kispad felé is meglepő megoldásokat alkalmazva kézilabdázik, hogy szinte képtelenség felkészülni ellene. Ez a tudás, ez a rutin mindenképpen nagy kincs nekünk, ráadásul ő töltött már annyi időt a pályán, hogy tudja, mikor akar pihenni, de mindannyiszor végig bírta a kétszer harminc percet.
- A szezon közepe táján hullámvölgy következett be a Kábel SE életében. Mi okozta ezt a visszaesést?
- Én nem kívánok azokkal a fejleményekkel foglalkozni, amelyek a háttérben zajlottak, ezek megoldása a vezetőség feladata volt, és szerencsére sikerült áthidalni a nehézségeket. Egy ilyen lendületes kezdés után természetszerűleg jön egy kisebbfajta fék, ez következett be nálunk. Dabason és Gyöngyösön ráadásul sokáig vezettünk, de a végén elmaradt a fokozott koncentráció. A Békés elleni hazai meccsen pedig a második félidőben esélyünk sem maradt a győzelemre.
- Ihász Álmos és Kovács Péter váratlan távozása mennyire zavarta meg a fiúkat?
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem viselt meg bennünket az elmenetelük, hiszen két meghatározó játékosról van szó, akik kulcsszerepet játszottak a korábbi sikerekben. Emberileg teljesen megértettem a lépésüket, szakmailag viszont azonnal el kellett gondolkoznunk a kollégámmal, Demus Dániellel, hogy gyorsan, menet közben ki az, aki egyáltalán pótolhatja őket. Így jött a képbe Síró Zoltán, aki ugye korábban hosszú éveken keresztül őrizte a gyarmati hálót, sikerült megegyeznünk, és már az első edzéseken nagyon jó benyomást keltett, aztán a bajnokság hajrájában a pályán is megmutatta képességeit. Varsandán Áront Kecskemétről néztük ki és kértük el kettős játékengedéllyel, személyében egy fiatal, tehetséges és sokra hivatott irányító-átlövőt ismertem meg, akinek remek kiugrási lehetőség a folyamatos NB I/B-s játék. Ráadásul kiváló csapatember is. A balkezes Teimel Róbert eleinte megilletődöttnek tűnt, de hamar beilleszkedett, és ha Savónnal hatékonyabban összeszokik a jobbszárnyon, még hasznosabb tagja lehet a keretünknek.
- Az utolsó hat mérkőzésen veretlen maradt a legénység, és végül a bronzérmes helytől csupán három ponttal elmaradva, hatodikként zárták az őszt.
- Nagyon nehéznek ígérkezett az év végi hajrá, mert többek között az első és a második helyen álló csapattal is szembekerültünk. Cegléden óriási bravúr volt a pontszerzés, a mérkőzés nagy részében vezettünk, és aztán az utolsó másodpercekben hoztuk döntetlenre a meccset. Ezután, kellő lelkesedéssel, nagy mersszel vártuk a Törökszentmiklóst, és a vártnál simábban sikerült őket legyőznünk. Ami a legfontosabb: ebben az időszakban kovácsolódtak igazán csapattá a fiúk, mutattak érett, tudatos összjátékot a támadásokban, figyeltek egymásra és segítettek be a másiknak védekezésben, illetve a kapusteljesítmény is kiemelkedett. A balassagyarmati találkozókon pedig mindig ott volt nyolcadik játékosként a nagyszerű szurkolótáborunk, aminek alig akad párja a teljes NB I/B-s mezőnyben.
- Hogyan tovább?
- Szerencsére a látványsport-támogatásnak köszönhetően jóval stabilabb lábakon áll az egyesületünk, ami nagyban segíti a minél nyugodtabb felkészülést. Január 3-án már folytatjuk a munkát, hiszen február 12-én jön az első tavaszi bajnoki, amikor az ózdiakat fogadjuk.
H.H.
Statisztika
6. Balassagyarmati Kábel SE 13 m 7 gy 3 d 3 v 411-388 17 pont
Otthon: 6 5 0 1 194-172 10 pont
Idegenben: 7 2 3 2 217-216 7 pont
Mérkőzések
1. Ózd (idegenben) 29-28; 2. Balmazújváros (otthon) 26-25; 3. Hajdúnánás (i) 35-30; 4. Eger (o) 31-24; 5. Dabas (i) 31-34; 6. Békés (o) 30-32; 7. Gyöngyös II. (i) 29-31; 8. Csömör (o) 39-31; 9. Hajdúböszörmény (i) 29-29; 10. Nyíregyháza (o) 34-31; 11. Cegléd (i) 32-32; 12. Törökszentmiklós (o) 34-29; 13. Lajosmizse (i) 32-32.
Ki hányszor lépett pályára?
13: Kovács Róbert, José Savón, Szabó András, Kajdy Norbert, Forgács Péter, Széles Zoltán, Bán Dávid, Piroska Krisztián, Bécsi Mihály
12: Báthori Péter
10: Gubó Alex
7: Ihász Álmos, Kovács Péter
5: Varsandán Áron
4: Síró Zoltán, Teimel Róbert
2: Kertész Gábor
Házi góllövőlista
153 gól/43 hetesból: Savón, 46/14: Kovács P., 42/0: Gubó, 30/4: Varsandán, 28/0: Báthori, 25/0: Forgács, 24/0: Szabó, 18/0: Piroska, 13/0: Bán, 11/0: Bécsi, 8/0: Teimel, 7/0: Széles, 5/0: Kertész, 1/0: Kajdy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése