Minden egyes Kábel-meccs előtt merengek, számolgatok, latolgatom az esélyeket. Momentán arra a megállapításra jutok, hogy ha kitart a Cegléden tapasztalt jó forma, ha hasonló lendülettel és nagy akarással kézilabdáznak ezen a szombaton a fiúk, aligha lehet kétséges, legyűrik a Törökszentmiklóst.
Kezdés előtt a jegyzőkönyvet nézegetve meglepődöm, hogy a vendégek névsorában 8-as számmal ott található az a Takács Péter, akiről úgy hírlett, legutóbbi piros lapjáért kétmeccses eltiltást kapott, most pedig ott melegít bőszen a társaival. Oda is fordulok Kis Gergely edzőhöz, hogyan lehetséges ez? A fiatal szakvezető szélesen elmosolyodik, majd kinyögi: azon a fegyelmi tárgyaláson, ahol Báthori Péter is megkapta a maga egy mérkőzésre szóló „száműzetését”, Takácsnak csak felfüggesztett büntetést róttak ki, de hát nem hagyhatták ki a poént, és jól „átvágták” a gyarmatiak a Takács „két meccsével”.
De indul is a csata. A Kábel kezd, már az első támadásból Savón emelkedik: 1-0. Sokáig azonban ez az utolsó hazai előny, mert bizony a védekezésben rengeteg a hiba. A balkezes átlövő Zöldy ott és akkor lőhet, amikor akar, a szélről Boda is mattolja Kovács Robit – pedig hét közben mennyit mondta Robi, hogy majd ő túljár a jó barát eszén. Meg a beállós Szőllősi is tarthatatlan. Kedves mester szorgalmasan váltogatja a védekezési felállásokat, de nem leli a tökéletes megoldást. Hét perc után már 3-5 az eredmény, miközben a gyarmati lövészeknél sok a puskapor, de kevés a célzóvíz.
No de, talán most megindul valami, mert Szabó Andris keveredik fondorlatos módon az ellenfél védelme mögé, meg is kapja a lasztit, 5-5-re kiegyenlít. Sőt, Csató a bal szélen fejbelövi a gyarmati portást, Gubó indul, 6-5, majd éppen ő látja meg a következő akcióban a jobb szélen Teimelt, és az újonc a harmadik meccsén végre megörvendeztetheti a publikumot.
Ám nem eszik olyan forrón a kását, hogy ettől a szentmiklósi gárda menten összetörjön. Fordítanak ők hamar, Gubó kiállítását, majd Forgács és Savón bakiját kihasználva Stéhli biztosan büntetőt értékesít, Csató pedig egy elfutás után 7-9-re alakítja az eredményt.
Valamit tenni kell: morfondíroz magában szemközt az „örök töprengő” Kedves mester, melegíteni küldi Sírót, mert Robit szemlátomást zavarja az iménti „főbelövés”. Eközben a pályán kisebbfajta hétméteres-ütközet dúl, amit a kubai legény nyer meg kettő-egyre Stéhlivel szemben, mivel az ex-kábeles fiú lövését – utolsó mai harci feladataként – Kovács Róbert kivédi.
Lassan ráfordulunk az első félidő végső harmadára, felnézek a táblára, 12-13 áll rajta, s mivel a jegyzeteim első lapja betelt, fordítok. A hátlapra aztán hosszú ideig csak gyarmati nevek kerülnek. Mi történt? Semmi csoda, csak a szigorú zárt hatosfal formájában a házigazdák megfelelő megoldást nyertek, Síró Zoli olvassa Takács minden mozdulatát, Alex blokkol, Kajdy Norbi blokkol, Savón labdát szerez, a társak robognak, Forgács lerohanása után már 17-13 – kettő, azaz kettő szempillantás alatt. És megy tovább a menet, a szünetig nincs megállás, Köteles meg Récsi nem tehet mást, a labdát szedi a hálójából, Síró meg véd-véd, a beállósra szigorú felügyeletet gyakorol a kábeles „szekuriti-szolgálat”, és megszületik a huszadik gyarmati találat – sőt a huszonegyedik is – a szünetig. Ha belegondolok, hogy egy hete Lajosmizsén egy meccsen kaptak ennyit a szentmiklósiak, Kis Gerinek biztos lesz pár keresetlen szava az öltözőbeli eligazításon.
A második félidő eleje általában „igen zaccos” a kábelesek számára. Legalábbis ezt igazolta korábban számos találkozó, amikor bizony szünet után visszatérve kellemetlenül gyenge formát mutatott a hazai csapat. Nos, ezúttal hasonlóról szó sincs. Kajdy megint sáncol, Síró újabb bravúrt mutat be, Piroska Krisztián pedig megnyitja a második játékrész góljainak sorát. Harcolgat-harcolgat a Szolnok megyei alakulat, de mindhiába, Musitsot például annyira „megijeszti” Síró Zoli, hogy nemes egyszerűséggel és gyatra technikai megoldással fölé ejti a labdát. Széles Zoli is benn a pályán mozog mint a motolla ki-be a hatosfalból, a kábeles kapus pedig olyan „százforintos” indítással kínálja meg Bán Dávidot, mintha az utolsó másfél esztendőben minden nap együtt játszottak volna. Még az sem borzol különösebben a kedélyeken, hogy Varsandán büntetőt ront – hiszen már 25-19 az állás.
Mintha most még inkább többlet-energiákat mozgósítana a Kábel. Hiszen itt a következő, nem is olyan elérhetetlen cél: kétszámjegyűvé tenni a különbséget. Savón tarthatatlan, talpról átlő, betalál, kisvártatva Gubó bombája megpattan a sáncon, de a kétméteres legény hosszú kezével kinyúl, röptében elkapja a bőrgolyót, és kegyetlenül bevágja a kapuba. Kis Gergely rögvest időt kér, de már képtelenség rendet tenni a fejekben, Savón újabb szép megmozdulása, indulása után 33-24-nél kézzelfogható közelségbe kerül az a bizonyos „kétszámjegyű különbség”.
Hogy ez mégsem sikerül, arról talán tehet kicsit a nagy tempótól bekövetkezett fáradtság, a biztos előny birtokában megmutatkozó hiányos koncentráció is, lényeg, hogy az utolsó néhány percben kisebb siker – már ha ezt lehet annak nevezni – koronázza a törökszentmiklósi felzárkózást. Szőllősi, Kocsis, majd Zöldy révén egészen 29 találatig jutnak el, míg a gyarmatiaknál csak Varsandán fejez be eredményesen egy támadást.
34-29 a vége, de ki bánja most, hogy nem lett oly izgalmas és idegőrlő a végjáték, mint legutóbb Cegléden. Hiszen egymást ölelik játékosok, széles mosoly minden vezető arcán, Bécsi Misi pedig a közös fotózáson is kiabálja: „Kábel ollé! Kábel ollé!”
Valóban, erre az estére csak azt lehet mondani: Kábel ollé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése