2013.07.24. szerda
Ma úgy döntöttem, nincs célirány, bízom a spontán
élményekben. És máris: jééé, a Mikszáth utcánál már tényleg félig kész a
körforgalom…
Megyek tovább. A Kossuth utca sarkán piros lámpát kapok.
Mellettem, egy piros Fiat bizonyára későn fékezett, rácsúszott a zebrára. De
aztán ott is maradt. Esze ágában sincs hátratolatni, és szabályos helyét
elfoglalni, csak kerülgessék őt a gyalogosok. Pedig a mögötte érkező még egy
kis „űrt” is hagyott. Vajon nem hölgy ül a volánnál? Ha netán erre tévedne egy
rendőr, kapna jó nagy bírságot. De megússza.
A Klapka utcába tartok, nagymamámnál vár rám egy kis
szilvaszedés – természetesen a „cefrébe”. Mikor végzek, s kissé elengedem a
járgányt a Batthyány utcai lejtőn, arra gondolok, nosza, forduljak be balra,
megnézem, hogy fest most a Ligeti Lajos utcai sétány. Egykor a város ékessége
volt, erre jártak az emberek a strandra, a nagyligeti focimeccsekre. Nemrégen
viszont épp arról írtam, mennyire pusztul, de nincs pénz a kitisztítására.
Mihály Laci barátom, akinek az édesanyja itt lakik, az utcában, néhány éve
bőszen panaszkodott, hogy a hársfasor közé ültetett akácok mennyi kárt okoznak,
lombhulláskor teljesen ellepik a levelek az udvart, eltömítik az
ereszcsatornát, nagy bosszankodást okozva.
Felérve a sorompóhoz, éppen „indexelnék”, mikor ki kaptat
felfelé – szintén drótszamáron – szembe velem: Mihály Laci. Mondom neki: „épp
most gondoltam rád, meg a sétányra”. Ő csak legyint: „itt nem változott semmi,
néhány lakó, aki veszi még a fáradtságot, a háza előtt takarít, füvet nyír,
megtisztítja a gaztól a környéket, de semmi több, az önkormányzat a füle botját
se mozgatja, legfeljebb évente egyszer végeznek itt fűnyírást, aztán kész.”
Kíváncsi vagyok az állapotokra, hát megnézem. Azon az egy szem keréknyomon
haladok a kétoldali fasor között, de csak egy ideig. Úgy a síneken túl nyíló
Rózsa utca táján véget ér a keréknyom, onnan már csak a gazban hajthatnék
tovább. Inkább rátérek a „fenékrázós” Ligeti utcára. Jó száz méter még a
strandig meg a teniszpályáig, ezen a szakaszon legalább térdig ér a fű. Jó
lenne észbe kapni, jó lenne rendbe tenni a területet végre. Nem csak az itt
élő, jövő-menő emberek érdekében. A múlt kötelezzen: ez a sétány nagy értéke
Balassagyarmatnak, én személyesen is nagyon kötődöm hozzá, rengeteget jártam
erre, és szívesen választom ezt az irányt, csendesebb, mint a Hajós Alfréd
utca, vadregényesebb… Szóval, kedves önkormányzat, tegyünk a cél érdekében.
A strandnál jobbra fordulok, betekintek: elmúlt már fél hat,
ebben a rekkenő hőségben ugye hosszabb ideig tart nyitva a létesítmény, de
látszik, túljár már az idő a delelőn, kevesebben vannak, nincs tömegnyomor.
Még valamire igencsak kíváncsi vagyok: Balla Sanyi vajon
befejezte-e már a Pedro Kocsma lépcsőfeljárójának kövezését? Leállítom a
bringát, fellépdelek, miközben az egyik vendég, Peti rámhorkant: „vigyázzak,
mert még friss”. Visszakérdezek: tényleg? Mire ő: „ha nem vagy száz kiló, akkor
bátran jöhetsz”. Meg is gyorsítom lépteimet.
Hazafelé tartva szépen csordogál a nép a „ fürdőből”. Fiatal
lányok integetnek felém: „jó napot Henrikbá’”, csak egy gyenge fejbiccentéssel
jelzek vissza, hiába, az útra kell figyelnem.
Mert bizony poros a város. Remélhetőleg csak addig, míg tart
ez a nagy rekonstrukció. Ja, a Köztársaság (bocs, Civitas Fortissima) téren még
egy kapavágást sem végeztek, csak az aszfaltra rajzolt jelek és számozások
mutatják, az első felmérés már megtörtént. Őszre talán ebből is lesz valami…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése