A minap interneten érkezett hozzám meghívó a Nógrád megyei Madách-ünnepségre. Tudvalévő, legalábbis kulturális berkekben ismert, hogy ilyenkor, január közepe-vége táján a magyar művelődés – illetve művészettörténet három kiválósága kap elismerést – Madách-díj formájában -, amit a nógrádi (vár)megyei önkormányzat első embere ad át egy balassagyarmati ceremónia keretében. Idén sincs ez másként, ám a háromból két díjazott személye a szememben, s egyben az értékítéletemben finoman szólva is „kicsapta a biztosítékot”. A két díjazott jóember ugyanis nem más, mint Jankovics Marcell, aki ugye a széles közvélemény előtt legfőképpen míves rajzfilmrendezéseiről híres, valamint Kerényi Imre, akit színidirektorként ismer kis hazánk színe-java. Még Jankovics kiválasztása úgy-ahogy „elmegy”, azaz nem minden téren kifogásolható, noha tudjuk, hogy a másfél évvel ezelőtti remekbe szabott „narancsos forradalom” hű fegyverese és ezt nem is titkolja, ám szakmai tevékenysége, a Madách-életműhöz való kapcsolódása sem kifogásolható, mi több, puszta emberi, személyes viselkedésmorálja is európai mércéjű.
Ami manapság Kerényi Imre „pajtásról” – bár pajtása neki nem vagyok, de mivel szívből gyűlöli azokat, akik piros nyakkendőben töltötték gyermek-és ifjúkorukat, hát már csak dacból megadom neki ezt a „kommunista megtiszteltetést” – már az én szememben lehull minden európai méltóság. Sőt, megkockáztatom, miután hallottam számos beszélgetést vele, hogy pszichésen kissé zavart elme, valahol a zseni – mert hisz színházművészeti eredményei, kvalitása, rendezői teljesítménye, pusztán eme szakterület szintjén elismerésre való – és az őrült határán keresendő az ő jelleme. Mert ugyan, hogyan lehet giccsszerű, de a mai politikai vonulatokat és áramlatokat messzemenően szolgalelkűen kiszolgáló kiállítás-szörnyűséget összehozni, aminek nemzetünk egyik legfényesebb múlttal rendelkező képtára még otthont is ad! Meg persze ő az, aki szorgalmasan majmolja az új alaptörvényt, szinte szerelmesként csókolgatja a preambulumát, még asztalt is címez neki, ez a viselkedés valóban már-már derék Mátyás királyunk „udvaribolondjának” szintjét képezi.
Szóval ez a megrögzött jobboldali, elvakultan mindent nem narancsos fejleményt zsigerből gyűlölő, az orbánista hatalom malmait kézzel-lábbal kimerülésig hajtó, szolgalelkűségben egy országnak példát adó Kerényi Imre kap idén Madách-díjat.
Tessék már észrevenni, hogy nem érdemli meg!
De hát ez is a narancsos rémuralom terméke!
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése