Kegyetlenül fáradtan érek szombat este, a Nagyligeti Sporttelepről a Sportcsarnokhoz, a motorverseny miatti kacskaringós kerülőúton. Reggel óta tart ez a nagy rohanás: Zelenka atlétikai emlékverseny a Szabó Lőrinc Iskolánál, onnan be egy röpke kézilabda edzés megtartására a lányoknak a Bajcsy suliba, majd tekerés vissza a bringával a futókhoz, ott aztán a Gyalogló Gála végéig megállás nélküli időmérés. Fél négykor iszkolás a villámgyors, hat perc huszonöt másodperces ebédre, mert már jön értem a tévés autó és irány a focimeccs. Ahol persze rögtön megbíznak egy helyettesítő „hangosbemondással”, de a két turai gólt már nem látom, vagyis ahogy a vendégek megfordítják az eredményt, mert ugye a kézilabda meccsen akad némi dolgom.
Ennyit gyorsan az előzményekről. A Városi Sportcsarnokban vár a megszokott helyem, le is huppanok. Rég látott ismerős telepedik a közelembe, Istvanovszki Dani a tarjáni ifjú kapusreménység, aki kíváncsi a szomszédvár legjobbjainak második bajnoki csatájára. Gyorsan előveszem a mappát, átevickélek az épp nyújtásukat végző balmazújvárosi fiúk között, és a gyúrójuk segítségével kisebbfajta mezszám-egyeztetést tartok a vendégek soraiban.
Maga a meccskezdés felér egy rémálommal. Urbán Ottó hiába veri „pépesre” a dobját, hiába zúgnak a dudák, hiába szurkol bőszen nagy hanggal Hegedűs Attila, mintha valami Csipkerózsika álomban révedeznének a gyarmati legények. Villámsebesen születik ugyanis két balmazi gól, miközben a kábelesek egyelőre csak keresik önmagukat. Még Savón is ziccert ront az elején, de ugyanezt teszi szintén Gubó Alex. Kertész Gabi ugyan 1-2-re szépít, de sokáig ez az egyetlen említésre méltó Ipoly-parti akció. A védekezés is akadozik, Balogh a szélről, Pánczél átlövésből talál be Ihásznak, a másik oldalon meg Szabó „Abó” Peti, a korábbi első osztályú kapus első osztályú módon hárítja a próbálkozásokat, mindent olvas, szélről verhetetlen pedig aztán Széles Zoli igencsak bevetődik, hogy könnyebb szöge legyen. Az eredményjelzőn meg 1-5! Aztán jön viszont a kubai légiós, fogja magát, átlő és a labda Szabó kapus lábai között csorog be – kötény! Ez lenne az ébresztő? Való igaz, hiszen most Szabó Andris iramodik meg a labdával – magamban odamormogom neki, bár úgysem hallja: „csak nyugodtan” – és 3-5-re szépít.
Tizenöt perc telik el a meccsből lassan, és rettenetes a kapkodás. Izgalom itt, izgalom ott, fejetlenség, talán ennek tudható be, hogy Csonka „elkésik” Savónról, az ébenfekete férfiú meg egy nagy nyögés közben földre rogy. Varga játékvezető kezében villan a piros lap. A balmazi védő kisvártatva mellénk kuporodik, így aztán már a vele történő diskurzus közben látom a hátralévő negyvenöt percet.
Meg azt figyelem, hogy Kokó hiányában – őt ugye elmeszelték a fegyelmin egy meccsre, így most amolyan „kellérdezsősen” a labdafogó hálót szorongatva izgul a társakért a sarokban – José barátunk kapja hátára a kábeles „pakkot”, azaz lő zsinórban három gólt – abból kettőt kitámasztva a hetes vonalról -, és máris iksz. Sőt, Forgács Peti szemfüles bombájával itt a vezetés – mindez emberhátrányban, mert ha jól számolom, alig akad olyan perc, amelyben ne lenne kiállított ember a kispadon.
Innen már illene bekövetkeznie a fordulatnak. Helyette inkább kiegyenlítettebbé válik az összecsapás, egy találat itt, a másik amott. Menet közben Széles Zoli is mehet zuhanyozni, hasonló az esete, mint bő tíz perccel azelőtt Csonkáé volt, ő éppenséggel visszahúzta Baloghot, ezért fejezi be idő előtt a mai játékot. Vajon ez már sípmesteri szokássá nemesül idén?
Szünet előtt nem sokkal Álmos egy hajszálpontos hosszú indítással „kínálja” meg Bán „Dévet”, aki nem is hibázik, de szinte a lefújás pillanatában jön a válasz Pánczél részéről: harminc perc után 11-11 az állás.
Fordulás után momentán a Kábel emberhátrányban, és a vendégek ezt a játékrészt is úgy kezdik, mint az elsőt, nagyfokú rohanással, és két góllal. Előbb a beállós Istvánra „jön ki” egy sebes ellenakció, majd a jobbszélső Nagy következik. Tehát megint kapaszkodniuk kell a hazaiaknak. De mily nehéz lesz, mert látni, ahogy Kertész Gabi a bokájához kap, jön a gyúró, orvos, le kell támogatni a játéktérről – újabb kulcsember esik ki a sorból. Még szerencse, hogy Savón egészséges, mint a makk, ő aztán küzd-hajt, igazi vezér, csak hát hátul akad egy-két hiba, így a gyors egyenlítés helyett még mindig futnak a fiúk az eredmény után.
Az egalizálás aztán megtörténik, köszönhetően két ordító balmazújvárosi technikai hibának, amitől még a gyéren kopaszodó, előttem ücsörgő „piroslapos” hajdúsági védő haja szála is égnek áll. Nosza rajta, a megkaparintott lasztival inal is Savón, majd Gubó, 15-15-re állunk így.
De még mindig nem jön el a várva várt „peresztrojka”. Kaplonyi rántja most össze az alföldi alakulatot, ő se most kezdte a szakmát, Gyöngyösről tette át székhelyét Debrecen mellé, s nem kis része van abban, hogy a félidő közepére ismét háromgólos előnyt birtokolnak. Kedves mester már nem bírja cérnával, egy reklamálásra sárga lapot kap. Kollégája, Rácz Sándor nem ússza meg ennyivel, ő talán keményebb szavakat használ, így két perces kiállítással bünteti saját csapatát. Ám még mindig az Újváros van fölényben. A tizennyolcadik percben negyedszer kerülnek kettős emberhátrányba, de ez sem kottyan meg nekik, mert Kaplonyi ezúttal a szélről, kiszorított helyzetből alakítja 18-21-re az eredményt.
Mi lesz itt a végén?! Egyelőre kábeles zárkózás, és persze továbbra is Rodney a vezér. Van, hogy serkenti a társakat, máskor int Kovács Robinak, a kapusnak: „türelem, nézz fel a táblára, nyugi, van még időnk”. Persze a gólszerzésről sem feledkezik meg, betörésével 20-21, majd tőle indul az akció, aminek a végén Piroska Krisztián kapja a labdát, fordul be a hatoson és 21-21!
Már csak kilenc… már csak nyolc… már csak hét perc van hátra, amikor Gubó Alex is egyre több trükköt elővesz a bűvészkalapból, meg sok-sok bátorságot „ránt” magára, átlő és betalál, átlő és betalál, majd Savón valami utánozhatatlan módon, amit csak a karibi országban tanítanak már kisgyermekkorban: a félpályán csen el egy labdát, és lefutja az egész mezőnyt – erre már előttem Csonka „kolléga” is elismerően bólint. Ráadásul egy újabb értékesített büntetőjét követően – ami ma a tizenharmadik (!) találata – 25-23-ra vezet a Kábel.
Erre vártunk! Most meg kell őrizni a fórt! Türelmes támadások helyett viszont mit látunk: mintha vérszemet kapnának a gyarmatiak, három perccel a vége előtt el akarják dönteni a meccset. Még Savón is besétál eme „csapdába”, próbálkozását könnyedén védi a csereportás Kőrizs, nem sokkal később Forgács Peti is ugyanígy, elhamarkodottan cselekszik, és hiába véd egy lövést elképesztő bravúrral Kovács Robi, Balogh meg Kaplonyi van annyira rutinos, hogy a kínálkozó lehetőséget nem hagyja kihasználatlanul: 25-25!
Az órán 28 perc 41 másodperc, amikor a tétovázást elunva Kedves mester időt kér, hogy a végső roham előtt még tisztaságot „leheljen” a fejekbe. Ez mintha sikerülne is, mert az utolsó minutumba lépve Gubó Alex emelkedik, kíméletlen most, bizony, minden mozdulat számít: betalál!! Akad azonban még egy ellentámadás. Jönnek is a balmaziak, hármas helycsere után a majd’ kétméteres, balkezes Pánczél keveredik át az innenső oldalra, még egy ütemet ki is vár a levegőben, úgy puskáz kapura, de Kajdy Norbi ismeri eme fortélyt, ő is pontosan kiszámította a tempót: és lesáncolja a lövést! Visszapattan még a labda a vendégekhez, de már nem tudnak mit kezdeni vele. A kábeles fiúk egymás hegyén-hátán, eltikkadva, kifáradva, de boldogan ölelkeznek.
Kettőből kettőt nyertek!
H.H.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése