Kiss kontra Kis

„Ám egyáltalán nincs elzárva a vegyestől sem, noha hallom, hogy panaszkodott háttérbe szorítása miatt, holott szó sincs ilyesmiről. Csupán annyi történt, hogy vegyesen akadt nála két jobb is odahaza, Cseh és Verrasztó Dávid, így itt neki már nem volt helye. Természetesen, ha jobb időt ér el bármelyiküknél július 1-ig, akkor úszhat 400 vegyesen is a londoni olimpián. Nem a parton, a vízben dől el minden."
Ezt a nyilatkozatot Kiss László, a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya tette, a sanghaji világbajnokságot záró értékelésében azzal kapcsolatban, hogy a két szép bronzérme után joggal dacosan kifakadó Kis Gergő azt mondta, őt és edzőjét itthon, Magyarországon az utóbbi időben teljesen félreállították és megalázva érezte magát.
Ugye Ön sem gondolja komolyan Kiss úr, hogy szavai fedik a valóságot? Ugye Ön sem gondolja komolyan, hogy ez így igaz, vagyis minden a vízben dől el? Nem! Nem! Kis Gergőt nem a vízben állították félre, nem a medencében elért eredményei alapján alázták meg, hanem bizony ott, kinn a parton, vagy éppen edzői szobákba, „susmus-diskurzusok” közben és után. Mert bizony, azon a tavalyi Európa-bajnokságon a Turi és Verrasztó csoport rendesen összejátszott Kis Gergő kiebrudalása érdekében. A Komjádiban, a Kőér utcában, vagy éppen egy pohár sör melletti beszélgetés közben a két hazai „úszópápa” – bár Széchy Tamás óta óvatosan bánnék ezzel a fogalommal, most sem a tudás, sokkal inkább a hatalom(vágy) miatt illetem őket ilyen kijelentéssel – alaposan megbeszéltek mindent. Kit és hogyan kell háttérbe szorítani, milyen módszerekkel kell okoskodni ahhoz, hogy mindenfajta fővárosi „szakmai”, de sokkal inkább szponzori igényt kielégítve, az ő csoportjukban úszók jussanak ki a világversenyre.
Kedves Kiss László, tessék csak elgondolkodni azon, ha nem lett volna alapja a fentebb vázolt történetnek, ha csak uszodai „klórvizes” pletykákból értesült volna a mögötte történt összejátszásokról Kis Gergő, akkor biztosan másképp alakulnak a dolgok. Nem, őt teljesen valóságosan értesítették arról, teljesen reálisan szembesült a ténnyel, hogy nem tudása és képességei alapján, hanem egyéb öntörvényű és aljas háttéralkuk következtében kényszerült távozni a honi vegyesúszó mezőnyből. Mert bizony nem jobb nála Verrasztó Dávid, és most már – sajnos - Cseh László sem!
Az pedig, hogy az ajkai műhelyben, a Farkas András szakmai felügyeletéhez váltig és kitartóan ragaszkodó Kis Gergő nem csupán túltette magát az emberi megaláztatásokon, hanem kiharcolva a sanghaji részvétel jogát egyenesen fantasztikus országos csúcsokig és bravúros bronzérmekig emelkedett, elsősorban sportemberi nagyságát, gerinces, kiváló férfias magatartását, úszói tehetségét igazolja. Az „aki másnak vermet ás, maga esik bele”, amúgy egyértelműen a Verrasztó-Cseh duó edzőinek célzott mondatával pedig tökéletesen egyet kell értsek.
Kiss László mesteredző, Turi György, meg Verrasztó Zoltán pedig igencsak elgondolkodhat, mit és hogyan rontott el, meddig tart az ő tisztességük, és hol kezdődik az a ronda, mondhatni ocsmány munka, amit mi, magyarok, olyan kiválóan művelünk évszázadok óta, s amit nemes egyszerűséggel csak „fúrásnak” nevez a köznyelv.
Ezek után nem kívánhatok mást Kis Gergőnek, mint egy csodaszép aranyérmet az 1500 méteres gyorsúszásban, és – ha sikerül kijutnia – egy másik medált is, mondjuk a verhetetlennek tűnő Lochte mögött a 400 vegyesen…
H.H.