Két forró orosházi nap

Gyorsabb így, a kocsival megtett odaút, mintha a szárnyaskerekes istennyilák sínpárjain döcögnék, négy átszállással, összesen kétórai várakozással, közel hétórás utazással a messzi Dél-Alföld kies üdülővárosába, Orosházára. Kellemesebb is egyben, hiszen a magányos olvasgatás helyett üdítő társaságban teszem meg ezt a jó negyedezer kilométert, ugye Demus Dániel és Hegedűs Attila élces humora világhíres ebben a palócföldi metropoliszban, amit Balassagyarmatnak hívnak. Bizony jókat kacarászunk is Kovács Korival a hátsó ülésen, így „seccperc” alatt eltelik az a közel négy óra, amíg leérünk a gyopárosi strandra.
Ahol vár engem az előző este oda már leruccant Ipoly tévés forgatócsoportunk másik három tagja, elvégre mi dolgozni jöttünk ide, a szórakozást meghagyjuk a sportolóknak. Először persze a helyszínt szemrevételezem: a fürdőkomplexum délnyugati sarkában két strandkézilabda pályát alakítottak ki a szervezők, meg egy, úgy másfél-emelet magasságig felkúszó ideiglenes lelátót. Ennek tetejéről kilátás nyílik a környékre, de balra tekintve csak nádast, meg bozótokat lát az ember – legalább egy nyulacska ugrana ki az egyik bokorból, de még az sem -, jobbra nézve meg a strand többi részére nyílna kép, ha a fák el nem takarnák a többit.
Házy Attila, a „főnököm”, máris, „in medias res” módon, számomra a nap legnehezebb programpontjával szembesít, azaz illik rögvest szót váltani az általam korábban a blogjegyzetekben annyit szapult Firnicz Józseffel, az egész honi strandkézilabda élet vezéralakjával. Végül is hamar dűlőre jutunk, mondja, ő nem haragszik rám, gyorsan le is tegeződünk, én pedig egy konstruktív együttműködést ajánlok, amit lehetne kompromisszumos békekötésnek nevezni, bár ez a fogalom nem igazán takarja a jelenlegi helyzetet. Lényeg az, végre személyesen találkozhattunk, és megbeszélhettük a vitapontokat. Az érdek ugyanaz: mindketten szeretjük a strandkézilabdázást, és tenni is akarunk érte.
Az első női meccset – ami a lelátóhoz közelebb esik – onnan a magasból szemlélem, egyfajta próba ez, felmérem, mennyire látom a játékosokat, mennyire ismerem fel őket, számozásról-mozgásról. Nemsokára kisebbfajta kacajjal egybekötött mosoly is megjelenik az arcomon, mondván a 2-Cool-Ya (aki nem tudná, ez a név a tököli lányokat takarja) csapatának legbohóbb – de egyben szeretetreméltó – személyisége, Mátrai Nóri talán a tűző nap, talán a korai időpont hatására az ellenfél helyéről akarja elvégezni a „szétlövést”, úgy szólnak neki, menjen át a másik oldalára – futballnyelven szólva, mintha az ellenkező kapunál szeretne tizenegyest rúgni. A strandkézilabdába – meg a „Kacsa” becenévre hallgató ifjú hölgy habitusába - bizony ez is belefér.
Nemsokára kezdenek a gyarmati fiúk is, a Balassagyarmat BHC alakulata, amelyik első blikkre a gyengébb csoportba került – a fő esélyes Letenye a másik ágon játszik -, a Beach Soldiers Győr ellen vívják a nyitómeccset. És jééé, lány kapusa van a fiú csapatnak, rögvest fel is lapozom a névsort, Bánfalvi Kittinek hívják a kis hölgyet, alacsony, nádszálvékony teremtés, de biztos, hogy igen nagy bátorság lakozik benne, ha szembe mer szállni az erős férfi-löketekkel, a hat méterről, vagy annál is közelebbről érkező bombákkal. Ilyenkor ám nincs pardon, nincs kímélet, nem babra megy a játék, Bécsi Misi meg is suhintja rendesen a „pörgőt”, Kitti kissé behúzza a nyakát. A meccs eleje elég döcögős a gyarmatiaknak, aztán persze beindul a menet egyre jobban, Szabó Andris is elkapja a ritmust, a bal szélen jönnek a forgómutatványok utáni szépséges gólok. A második szettben aztán a „nyúl”, Kajdy Norbi szintén ügyesen lövi a kétpontosokat, így magabiztosnak ígérkezik a siker. Amitől viszont tartottam kissé, bekövetkezik, Kitti repül ki a kapuból és pont homlokon kólintja a labda. Nem messze tőlem ücsörög a fűben Kántor Kamilla, az Európa-bajnok ifiválogatott egyik kapusa, fel is szisszen erre a jelenetre, pedig ő aztán tudja milyen érzés, mikor ilyen módon nézel farkasszemet a labdával. Kitti viszont leány a talpán, röpke ápolás után visszatér a háló elé.
Az első derby tehát „behúzva”, jöhet egy kis pihenés, csak bő másfél óra múlva következik a második csoportmeccs. Addig én is elindulok a lelátó irányába, egy újabb női találkozót szemrevételezni. A Laza Ladyk (már az elnevezés is rendkívül egyedi) OVB Beach Girls elleni rangadójára érek oda. Mindkét csapatban akad számomra sok ismerős, teremből és strandról egyaránt. Az OVB-sek edzőnője, a válogatottat is megjárt Kiss Zsófi rózsaszín pólóban irányítja a társakat: Jónás Juci és Berkesi Dóri a vezéralakok. Juci a „nyúl”, biztos nem sértődik meg, ha elárulom, túl már a pályafutása zenitjén, de a csukló még mindig csukló, a rutin megmaradt, és ezekkel simán át lehet vágni a vetélytárs kapusát. Dórit meg szemlátomást feldobja, hogy néha óvó anyai szemmel kinézhet a gyermekére, akire momentán, míg a mama dolgozik, a papa, azaz Szaka Laci vigyáz, aztán persze jön a csere a dadaszerepben, mert Laci ezen a hét végén a letenyei srácokat erősíti. A „Laza csajoknál” feltűnik Pável Niki, ő is rendelkezett korábbi néminemű „érzelmi jellegű” balassagyarmati kapcsolatokkal, meg is lepődöm, hogy ott ugrándozik a homokban, mert azt hittem már nem játszik – persze ez lehet, csak a teremre vonatkozik. Markó Zsófi – szintén nyugat-nógrádi kötődésekkel – ezen a meccsen nem kap szerepet, de később biztos beszáll, mert ugye egy jó balkezesre mindig szükség van.
No de közben készülni kell az első közvetítésre. Gyors gyűjtő-körútra indulok, célba veszem az OVB-fiúkat, ők lesznek most a gyarmatiak ellenfelei, egyeztetem a neveket a számokkal, sőt, még azt is elárulják, ki hol „nyomja” a teremben.
Érdekes a strandkézilabdát televízióban, egyenesben közvetíteni. Riporteri szempontból mindenképpen nehezebb, mert itt aztán csak nagy néha akad üresjárat, beszélni kell folyamatosan, nincs idő „rózsagyuris” villám-kortyokra sem, a végére rendesen kiszárad a száj, kapar a torok, főleg persze azért, mert a Balassagyarmat BHC tovább dübörög, 2-0-ra megnyerik a legények ezt az összecsapást is. Ugyanúgy indul az egész, mint az elsőn, vezet az ellenfél, de nem sokáig, ha pedig megfordult a kocka, onnan már nincs apelláta…
Az újabb – immár harmadik – csoportmeccsig még van kis idő, momentán a saját tanítványomra, Garamvölgyi Esztricsére is kíváncsi vagyok, aki ugye a harmadik meccsen mellettem fog „szakkomentátorkodni”, de ő a Sünök női csapatának egyik erőssége is, tehát a homokban szintén akad feladata. Csupán öten vannak – Petrovics Gerda mezőnyjátékosként vonul a kapuba – az ifiválogatott büszkeségei, a rétsági Ivanics Dóri pókhálózza a felső sarkot, Esztricse beállósban (!) pörög, Fekete Bozsi és Szondi Zsófi meg a saját helyén, azaz a szélen vállalja be a legrizikósabb helyzeteket is. Csere nélkül ezt a játékot művelni, nem mindennapi feladat, nagy-nagy energia kell hozzá, de nyerik a találkozót.
Közben Gróz Janóval is váltok pár mondatot, megbeszéljük, hogy feljön a kommentátor-állásba, és nyilatkozik kicsit az Eb-ről. Aztán kiderül, sajna rossz az egyik mikrofonunk, a megjavítása időbe telne, interjúknak, „szakkomentátorkodásnak” így fuccs, marad az egyszemélyes közvetítés a Balassagyarmat BHC-Homokfutók Szeged csoportdöntőről. Ráadásul erre a kétszer tíz percre Firnicz József is mellém telepedik, felettébb remélem, azzal a célzattal, hogy menet közben szerezzen közeli tapasztalatokat egy vidéki „csóró” kommentátor munkájáról… Szerencsém is van – ami persze a gyarmati fiúk pechje -, hogy szétlövés lesz a vége, így a strandkézilabda mérkőzések mindent eldöntő büntető-párbaja debütál az Ipoly TV-ben. Mondom is közben, Babicz Balázs meg Kovácsovics Laci nyilatkozta tavaly, „szétlövésben mi vagyunk a világ legjobbjai”, bízom benne, hogy a honi amatőr mezőnyben ez a titulus a gyarmatiakat illeti, aztán, sajnos, rácáfolnak a srácok, mert elvesztik a csatát. A csoportelsőség – a körbeveréseknek, meg az első két ütközet magabiztos sikereinek következtében – azért a balassagyarmatiaké.
Lassan búcsúzunk Orosházától. A munka után még jöhet a megérdemelt korsó sör a közeli büfében, még pár szó Firnicz Józseffel: megemlítem neki, hogy én remekül éreztem magam, ami így is van, bár rettenetesen leégtem – nem szakmailag, remélem -, és zökkenőmentesnek ítéltem a lebonyolítást. Neki viszont akadnak hiányérzetei – ami helyes is, mert egy szervező ne legyen teljesen elégedett -, megbeszéljük, hogy kap majd példányt a közvetítés felvételeiből – és már indulunk is haza.
Másnap délelőtt telefonon hív Demus Dani, elődöntőbe jutottak, amit magam is láthatok majd a számítógép előtt ülve, az élő internetes közvetítésben. Ráadásul nem akárkikkel vitathatom meg azonnal friss élményeimet. Kerékgyártó Zsolt, a 2-Cool-Ya jelenleg éppen Kuwaitban edzősködő mestere a „csetpartnerem”, aztán a döntőkre csatlakozik ehhez a „szakkollégiumhoz” Vártok Ákos, a magyar férfi válogatott szövetségi kapitánya. Bevallom, büszke is leszek kicsit magamra, hogy hasonlóképpen látom-észlelem az erényeket és hibákat, mint nagyrabecsült, magasan jegyzett kollégáim, s közben arra is marad időm, hogy a tököli lányok csinos alakját – különösképpen a másodedzőét, „Szapi-ét” – méltassam. A Balassagyarmat – csakúgy, mint a „Tukúlja” finálét vívhat.
A döntő aztán egyik társaságnak sem ízlik, mert Berkesi Dóra a fentebb emlegetett nem kis mértékű családi „háttértámogatástól” kísérve, bravúrt bravúrra halmoz az OVB kapujában, s a társak, főként Gyurcsányi Móni, Szélesi-Kovács Melinda, és persze Jónás Juci elöl, mutatnak maradandót - simán nyerik a döntőt. Szegény Marosi Ritát, a tököli „nyulat” sajnálom, mert bizony sokszor fennakadt a nála jóval erősebb felépítésű OVB-védőkön. De amikor le tudta passzolni a labdát Kovács Kingának, vagy az ikertesó Krisztinek…
A zárás a fiú finálé. Papírforma szerint nem a Gyarmat az esélyes. A Letenyében ott a fél válogatott, KovaLaci a beálló, Tuba Kovács Ervin a kapus, de hát említhetném Kőhalmi Dánielt, Hajdú Tomit, meg az apaszerepből éljátékossá avanzsáló Szaka Lacit is… Mégis, egy ideig jól tartja magát a palóc legénység, 14-16-nál viszont beüt a krach… Internetes közvetítés volt-nincs, áll a kép, megmerevedett… Mire visszajön az adás, már a második szett hajrájában járunk. Vártok kolléga megkérdezi a cseten: „ki nyerte az első szettet?” Tehát nem az én készülékemben volt a hiba. Hamarosan vége is a meccsnek, magabiztosan győzött a Letenye, nem tett csodát a Gyarmat. De sebaj! A maximumot kihozta a fiúkból Demus Dani és Hege! A két kapus, Kovács Robi meg Síró Zoli – figyelem, ő már nem aktív a teremben (!) – nagyszerűen védett, Kovács Korin abszolúte nem látszott, hogy ő ma már csak a kettlebellért – ez egy érdekes sportág, aki akarja, nézzen utána a neten - él, Szabó Andris Tiszavasvárihoz hasonlóan most is gólkirályi címet nyert, Széles Zoli főként a védekezésben szerzett labdáival tűnt ki, Bán Dávid nem úszott meg egy piros lapot, tehát a védekezése neki is elsőrangú volt, Bécsi Misi a csapat „Benjáminja” egyre jobban tud már pörgőzni, Kajdy Norbi meg végre támadásban is rendesen kiélhette a szenvedélyeit – ha már a teremben főként csak védekezésben számítanak rá. Egyszóval: a gyarmatiak teljesen megérdemelték ezt az ezüstérmet!
Ez volt tehát a két forró orosházi nap, aminek első részében én magam is a helyszínen lehettem, s borzasztóan sajnálom – így utólag – hogy a vasárnapot már itthon kellett töltenem. De jövőre már másként lesz!
Hegedűs Henrik