Miért lenne hazaáruló Nagy Laci?

Ha ez a történet a műveltebb Nyugaton íródna, és az egyik szereplője nem a „turáni átokkal sújtott Magyarország” lenne, akkor az "égegyadta" világon semmiféle komolyabb hozadéka nem lenne. Ha mondjuk, egy holland legény elszerződik franciahonba, aztán annyira megtetszik neki az ottani lét, hogy még állampolgárságot is kap, majd kisvártatva mégis visszatér a szülőföldjére, nincs belőle mutogatás, nincs indulat, nincs haccaccáré, egyszerűen tudomásul veszik, így döntött az illető. Csakhogy Nagy László Magyarországon, a napos Szegeden cseperedett fel, lett érett, válogatott szintű kézilabdássá, akin megakadt a „nagy” Barcelona szeme, és „kitántorgott” Spanyolországba, ahol dédelgetett nemzetközi klasszissá emelkedett. Én még abban sem találok semmiféle hátborzongatót, hogy megkapta a spanyol állampolgárságot, meg spanyol színekben akar szerepelni az olimpián, hiszen azért az ibériai nemzet válogatottja mégiscsak az aranyvárományosok közé sorolandó a tizenkettes mezőnyben, míg a magyarok legfeljebb egy szép pontszerző helyben reménykedhetnek – maximum. Legfeljebb az egész téma adagolásában lehetne találni némi kivetnivalót, mert ezt a döntést, amit ott az agyában meghozott Laci, kerek-perec kijelenthette volna, s nem lavírozik egyfajta (ál)bizonytalanságban hónapokig. A hab a tortán pedig az, hogy visszatér hozzánk kézilabdázni. No, nem Szegedre, hanem Veszprémbe. A nagy magyar sportnacionalizmus és klubsovinizmus a hírre máris felütötte fejét, hogy „visszajön a hazaáruló és még a nevelőegyesületét is sárba tiporja”. Nem kérem szépen. Tessék csak belegondolni, Nagy László harmincegy éves, és a sport világában a harmadik ikszen túli embereknek már nem ajánlgatnak három-négy-öt éves szerződéseket. Őt pedig a pénz mozgatja, és ha Veszprémben többet kap, hát odamegy. És felejtsük már el a „szegediességet”, meg azt, hogy ő már spanyollá lett/lesz. Fogadjuk el a tényt, szurkoljunk majd Nagy Lacinak, ha netán a Veszprémmel Bajnokok Ligáját nyer, tapsoljunk a góljainak, és legfőképpen legyünk európai szemléletűek, ne a nagy magyar nacionalizmus diktálja az elítélő hangokat.