Közép-Skócia meseszép, dombokkal körülölelt vidékén terül el
Ruinvomit városa. Egykoron sok mindenről volt híres a település, a McGregorok
egyik őse itt vívta emlékezetes csatáját az angol betolakodók ellen, az újabb
időkben pedig komoly porcelánipar települt ide, megélhetést nyújtva sok-sok
környékbelinek, de aztán ennek az iparágnak a napja is leáldozott.
De a városka aranylábúi, reményteljes labdarúgói is szép,
ünnepi napokat okoztak a szurkolóknak. Éppen harminc esztendeje, mikor a brit
birodalmi Liga kupa döntőjébe jutott a társaság – ez a nagy FA kupa „kisöccse”,
amit alacsonyabb osztályú gárdák számára írnak ki -, és a hírneves Wembley
stadionban meg is nyerte a trófeát a kis vidéki, megyei együttes.
Azóta persze sok víz lefolyt a Ruin-patakon, miként a
futballisták is megjárták azóta – főként - a poklokat. Momentán lezuhantak
majdnem a legalacsonyabb osztályba, az ötödik vonalban „ügyetlenkedtek”. A
derék ruinvomitiak között azért akadt nem egy jószándékú férfiú, aki a nehéz
helyzetben is végsőkig kitartott a csapat mellett. Egyikük volt Mr. Beering,
aki szinte minden csinált, amolyan magyar Minarik Ede módjára, még a csapat
szereléseit is ő mosta, intézte az utazásokat, tárgyalt a különféle
vállalkozókkal, fűzte a farmereket, hogy adjanak pár fontot a kasszába, meg
persze a szövetséggel is ő tartotta a kapcsolatot.
Mr. Smith, az egyik ellenlábasa mindezt igencsak irigykedő
szemmel nézte. Ő mindenhol azzal büszkélkedett, neki ilyen és ilyen edzői
végzettsége van, hogy ő már „kokettált” Sir Alex Fergusonnal is, Kevin Keegan
kebelbeli jóbarátja, és bizony ő jobban ért a futballhoz, mint Mr. Beering. És
várta azt a pillanatot, amikor elérkezhet az ő ideje.
Nemrégiben új szelek kezdtek fújni Ruinvomit kopottas gyepű
pályája felett. Egy tehetős londoni bróker úgy gondolta, érez némi fantáziát
eme derék skót alakulatban, és bár addig csak nőkkel foglalkozott – állítólag
sok területen -, meg jobbára a teremben lévő futball-változatnak hódolt,
megérezte a lehetőséget. Elkezdődtek a tárgyalások, hogy ha ő beszáll a
Ruinvomit-focibizniszbe, akkor bizony kinyílik a bőségszaru. Lett is belőle
komoly érdeklődés a kisvárosban. Idén év elején össze is ült a Vén Focisták
Tanácsa, amely aztán bizalmat szavazott Petersfrog úrnak – mert, hogy így
hívják az illetőt. Ő lett az elnök, jött is pár vérmes aranylábú a brit
fővárosból, egyikük talán az Arsenal vagy a Tottenham tartalékjait is megjárta.
Beszéltek néhány, Aberdeen-ben, magasabb osztályban labdát rúgó helybéli
sráccal is, akik szívesen hazatértek a hívó szóra Ruinvomit-ba. Lett tehát
reményteljes társaság, és a tavaszi szezonra már az lett a cél, hogy a lehető
legrövidebb időn belül a negyedosztályba jussanak fel.
(folyt köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése